Karrierje

Gokartban töltött évek

1996-ban, tehát 9 éves korában ült először gokartba, s újoncként rögtön a harmadik helyen végzett a SL Takarazuka Tournament nevű versenysorozat kadet kategóriájában. A következő hét esztendőben összesen 4 bajnoki címet zsebelt be, többek közt a Toyota szervezésében útjára indított Japán Nemzeti Bajnokságon sem talált legyőzőre, szintén a kadetek közt. 2002-ben a Formula A Európa-bajnokságon is rajthoz állt, 19 szerzett pontja a 14. helyre volt elegendő.

Formula–Renault, Formula–3

Gokartos sikereivel felhívta a Toyota F1 szakembereinek figyelmét, 2004-ben szerződést kötött a japán gyári csapat pilótanevelő akadémiájával. Ugyanebben az évben Európába tette át székhelyét. Elsősorban az Olasz Formula–Renault bajnokságban edződött, 17 futamon háromszor állhatott fel a dobogóra, ugyanannyiszor indult az első rajtkockából, két futamgyőzelem, valamint egy leggyorsabb kör szerepelt még neve mellett. A Prema Powerteam versenyzőjének az így gyűjtött 134 pont az összetett 7. helyére volt elegendő, a végül Pastor Maldonado sikerét hozó szezonban.

Kobajasi 2004-ben kipróbálta magát két verseny erejéig a 2 literes Német Formula–Renault bajnokságban, 16 pontjával 31. helyen végzett összetettben. A Holland Formula-Renault-ban 32 pontot gyűjtött, ez a teljesítmény a 15. helyre volt elegendő. Megfordult még az Asian Formula Renault Challenge nevű sorozatban is, egyetlen versenyén azonban nem ért célba.

2005 hozta meg Kamui számára a várva várt áttörést. A Tatuus FR2000-es volánja mögött diadalmaskodott az Olasz Formula–Renaultban. A 15 futamos sorozatban 11 alkalommal pezsgőzhetett társaival, ebből hatszor a dobogó legfelső fokán. Kilenc pole pozíciója és nyolc leggyorsabb köre hűen tükrözi fölényét. 312 pontja 46 egységgel több, mint ami a második helyezett német Michael Ammermüller neve mellett díszelgett. A szezon sikerei ezzel még nem értek véget, az olaszországi szerepléssel párhuzamosan versenyzett a Formula Renault 2.0 Európa Kupában is. Nem is akárhogyan, ezt a bajnokságot is megnyerte, szintén Ammermüllert megelőzve, szoros versenyben, 8 pont előnnyel utasította maga mögé német riválisát. Versenyeinek felén dobogón állhatott, hat futamot nyert, s négy-négy alkalommal indulhatott a verseny éléről, illetve futotta meg a leggyorsabb kört.

2006-ban újabb lépcsőfokára lépett pályafutása, a Sebastian Vettelt, Giedo van der Gardet és Paul di Restat is alkalmazó ART Grand Prix-hoz igazolt. A Formula–3 Euro Series-ben jól sikerült debütáló éve, három dobogójóvál és 34 pontjával az összetett 8. helyén fejezte be a szezont, az újoncok között azonban nem talált legyőzőre. Rajthoz állt az F–3-as pilóták számára évente megrendezett futamokon is. A Masters of Formula 3 zandvoorti futamán a 10. helyről indulva a 11. helyen ért célba. A Macao Grand Prix-nak az élről vághatott neki, a versenyen azonban alaposan visszaesett, s csak a 19. helyen intették le.

2007-ben, immáron a Toyota tesztpilótájaként, folytatta F–3-as karrierjét, nem is akárhogyan. Hétszer állhatott dobogóra, Magny-Cours-ban pedig hosszú idő után futamot tudott nyerni. Egy pole pozíció szerepelt még neve mellett. 59 pontjával a tabella 4. helyén végzett, két csapattársa, a bajnok Romain Grosjean és Nicolas Hülkenberg, valamint Sébastien Buemi taszította le az összetett dobogójáról. Az időközben Zolderbe költözött Masters of F3 nyári seregszemléjén fel kényszerült adni a versenyt, az év végi Macao GP-n a 13. helyen haladt át a célvonalon.

GP2-ben töltött évek

Immáron a Toyota teszt- és harmadik számú pilótájaként a GP2 Asia Seriesben folytatta pályafutását, méghozzá az eredményes formaautós és sportkocsis múltra visszatekintő DAMS istálló igazolta le a 2008-as idényre. Kobajasi meghálálta a bizalmat, Szepangban és Szahírban rendezett sprintfutamokon győzni tudott, ugyancsak Bahreinben még begyűjtött egy harmadik helyet is. Két leggyorsabb kör szerepel még statisztikai mutatói közt. Végig az élmezőnyben foglalt helyet, 22 ponttal a 6. helyen zárta a bajnokságot, amiből csak korábbi F–3-as csapattársa, Romain Grosjean emelkedett ki.

A téli versenysorozathoz hasonlón az európai főszezonban is a belgák 2007-es Formula Masterben győzedelmeskedő versenyzője, Jérôme D’Ambrosio szerepelt Kobajasi mellett a francia csapat színeiben. Sokat ígérően indult a 2008-as GP2 szezon is, a montmelói aszfaltcsíkon egy nyolcadik hellyel nyitott, ami azt jelentette, hogy a másnapi sprintfutamon az első rajtkockából indulhatott. Grosjean a rajtot követően nagyon hamar megelőzte. Baleset miatt behívták a biztonsági autót a pályára, távozását követően Kobajasi nyomás alá helyezte a franciát, aki nem egyszer csak sportszerűtlen manőverrel tudta maga mögött tartani a sokkal gyorsabb japánt. A versenybíróság nem kegyelmezett, áthajtásos büntetéssel sújtotta, így Kobajasi rögtön első versenyhétvégéjén megszerezte első GP2-es futamgyőzelmét, a leggyorsabb kört is ő jegyezte. A folytatás viszont már kevésbé volt mondható sikeresnek. A technikai feltételek és Kamui gyakran indiszponált vezetése csupán a valenciai utcai pályán eredményezett egy pontszerző 6. helyet, máskülönben nem járt szerencsével, holott öt alkalommal is a legjobb 10 közt végzett, vagyis közel járt a pontszerzéshez. A 10 pontot, s az ezzel nyert 16. helyezést egyértelmű csalódásként élte meg, különösen annak fényében, hogy csapattársa a szezon második felében kétszer is dobogón ünnepelhetett, s az utolsó 6 futamon rendre szorgosan gyűjtögette a pontokat, végül 21 egységnél állt meg.

Ha nehezen is, de sikerült a szükséges pénzmennyiséget beszerezni, így a következő szezonban is maradhatott a francia istállónál. Az Ázsia Sorozatban learatta élete kétségkívül legnagyobb sikerét, csapattársát 20 ponttal megelőzve, 56 egységgel megnyerte a sorozatot. Sanghajban egy második hellyel nyitott, majd a sprintfutamot kénytelen volt feladni. Dubaiban aztán "mesterhármast" szerzett, azaz a futamgyőzelem mellett ő jegyezte az első rajtkockát és a leggyorsabb kört is. Bahreinben megismételte előző évi sikerét, ezzel átvette a vezetést összetettben, amit már nem is engedett ki később a kezéből. Még Szepangban állhatott fel dobogóra, valamint Szahírban nyert egy kvalifikációt egyébként egyenletes pontszerzőként biztosította be bajnoki címét. Három leggyorsabb kört is felmutatott év közben.

A némileg váratlan győzelmen felbuzdulva nagy várakozással tekintett az európai főszezon elé, de ismét kudarcot vallott. Pedig a kezdet még jóval kecsegtett, Barcelonában két pontszerző hellyel nyitotta az évet. Csupán a Nürburgringen rendezett sprintfutamon állhatott fel a dobogó harmadik fokára, ezen kívül még a valenciai, a spai és a szezonzáró portugál versenyen szerepelt a pontszerzők közt. 13 pontja újra csak a 16. pozícióra volt elegendő, miközben csapattársa ismét több kiugró teljesítményre volt képes. Nem csoda, hogy az anyagi problémák miatt Kobajasi már a visszavonulás gondolatát fontolgatta. Éppen jókor érkezett a Toyota hívó szava.

A Formula–1-ben

Toyota (2007 - 2009)

Mint a Toyota utánpótlásának sikeres pilótája, csak idő kérdése volt, mikor kötnek egyezséget a felek. 2007. november 16-án írták alá a szerződést, miszerint Kobajasi váltja a távozó francia Franck Montagnyt a csapat teszt-, egyben harmadik számú pilótájaként. 2008-ban és 2009-ben a téli és évközi teszteken segítette csapatát, illetve készen állt az azonnali beugrásra.

A Japán Nagydíj pénteki két szabadedzésen mutatkozott be versenyhétvégén, miután Timo Glock rosszullétre panaszkodott. Összesen 24 kört teljesített, délelőtt a 19., délután a 12. helyen végzett. A német versenyző végül vállalni tudta a másnapi időmérőt, ahol azonban súlyos balesetet szenvedett, aminek következtében ki kényszerült hagyni a futamot.

A két hetes szünetben azonban kiderült, lába mellett csigolyái is megsérültek, így orvosi javallatra kihagyta a brazil versenyt. Így Kobajasi előlépett versenypilótává. Az eső áztatta interlagosi időmérőn úrrá tudott lenni a kaotikus körülményeken, s a bravúros 11. helyen fejezte be a közel két és fél órán át tartó kvalifikációt. A versenyen is remekelt, 19 körön keresztül tartotta maga mögött a futam végén világbajnokká avanzsált Jenson Buttont, majd határozott manőverekkel előzte meg előbb Nakadzsima Kadzukit, majd a Ferrarit vezető Giancarlo Fisichellat. A pontszerzésről ugyan lemaradt, de a látottak fényében a 9. helyezés elsőrangú bemutatkozás volt a japántól.

Mivel az orvosok szerint láb- és mellkasi sérülései miatt egy újabb baleset súlyos következményekkel járt volna, Timo Glock helyére a szezonzáró Abu Dzabi Nagydíjon is Kobajasi ülhetett a 10-es rajtszámú Toyotába. Abu Dzabiban ott folytatta, ahol Brazíliában abbahagyta. Szombaton bejutott a Q2-be, ahonnan ugyan nem lépett tovább, viszont alaposan megtankolták versenygépét, így a 12. helyről indulva egy kiállással teljesíteni tudta a futamot. Erős és kiegyensúlyozott versenytempójának hála a világbajnok Brawn GP istálló pilótáival küzdött a dobogóért, amiről végül ugyan lemaradt, a hatodik helyezés így is kiemelkedő eredménynek számít. A versenyen egyébként látványos manőverrel előzött meg két világbajnokot, előbb Kimi Räikkönent, majd Buttont.

Három pontjával a 18. helyen fejezte be a bajnokságot. Addigi munkaadója azonban a gazdasági válságra és az F1-es eredménytelenségre hivatkozva visszalépett a 2010-es Formula–1 világbajnokságtól, így Kobajasi szabadúszóként igyekezett pilótaüléshez jutni.

Sauber (2010 - )

Hetekig nem talált magának komoly érdeklődőt, így már visszavonulását fontolgatta, amikor a korábbi napok spekulációit igazolva Peter Sauberrel 2009. december 17-én aláírta 1 évre szóló versenypilótai szerződését. A teszteken valósággal szárnyaló Sauber kellemetlen meglepetésre csak a középmezőny végén tartózkodott a szezonnyitó bahreini hétvégén. Kobajasi a 16. helyről rajtolt (33 ezreddel elmaradt csapattársától) és a versenyen sem tudott javítani helyzetén, a 12. körben hidraulikai meghibásodás vetett véget futamának. Az ausztrál verseny csupán néhány méterig tartott Kobajasi számára, a rajtot követő tülekedésben megsérült szárny miatt irányíthatatlan autóval a 6-os kanyarban további két társával együtt a kavicságyba sodródott. Szepangra több új fejlesztéssel hangolt a csapat, ennek és Kamui kockázatvállalásának köszönhetően a 9. helyről várhatta a másnapi futamot. A rajtnál visszaesett, majd a 9. körben motorprobléma miatt ismét fel kellett adnia a viadalt.

(Forrás: Wikipédia)