Pályafutás

A Formula–1 előtt 

Barrichello 1981-ben, kilenc évesen kezdett el gokartozni. 1988-ig öt brazil bajnoki címet és két Dél-Amerika-bajnoki címet nyert. 1988-ban a kilencedik helyen végzett a gokart világbajnokságban, majd 1989-ben autókra váltott. Ebben a szezonban a negyedik helyen végzett a brazil Forma-Ford 1600 bajnokságban.

1990-ben Európába költözött és a Forma-Vauxhall-Lotus sorozatban (11. hely), valamint a Forma-Opel-Lotus sorozatban versenyzett, amelyet azonnal meg is nyert (futamgyőzelem Zandvoortban, Silverstone-ban, Hockenheimben, Spa-Francorchamps-ban és Jerezben). Ugyanezt tette a következő szezonban a West Surrey Racing Team színeiben a brit Formula–3-ban, ahol David Coulthard volt legnagyobb ellenfele.

1992-ben a Forma-3000-be szerződött az Il Barone Rampante csapathoz és a bajnokság harmadik helyét szerezte meg. Tehetségére ekkor már a Formula–1-es csapatok is felfigyeltek, így 1993-ra leszerződtette a Jordan csapat.

A Formula–1-ben

1993-96: Jordan 

1995-ben, Silverstone-ban, a Jordannel

Barrichello két pontot szerzett első Formula–1-es szezonjában, 1993-ban és a bajnokság 17. helyén végzett, de ez nem tükrözi híven a nyújtott teljesítményét: mindössze harmadik futamán, az Európai Nagydíjon például a harmadik helyen autózott, amikor műszaki hiba miatt kiesett.

1994 nagy sokkal kezdődött a Formula–1 számára: a szezon harmadik versenyhétvégéjén, a San Marinó-i Nagydíjon életét vesztette Roland Ratzenberger az időmérő edzésen, majd Ayrton Senna a versenyen. Rubens Barrichello még a pénteki szabadedzésen szenvedett súlyos balesetet és kórházba került. Könnyebben sérült (rövid eszméletlenség, orrtörés), de Senna halálhíre nagyon lesújtotta – annál is inkább, mivel a háromszoros világbajnok barátja és pártfogója volt.

Barrichello a szezon során 19 pontot gyűjtött és a világbajnoki pontverseny hatodik helyén végzett. Legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor Spa-Francorchamps-ban pole pozíciót szerzett. Soha előtte még ilyen fiatal versenyzőnek nem sikerült ez a bravúr. (2003-ban Fernando Alonso döntötte meg ezt a rekordot).

A brazil versenyző 1995-ben és 1996-ban is a Jordannél maradt, előbbi szezonban 11 ponttal a 11. helyen végzett a világbajnokságban, utóbbiban 14 ponttal a nyolcadik helyen. Az 1995-ös szezon végén ajánlatott kapott a Ferrari csapattól, hogy legyen Michael Schumacher csapattársa az átszerveződő olasz csapatnál, ám Barrichello olyan sokáig hezitált, hogy végül csapattársa, Eddie Irvine kapta meg a megbízatást.

1997-99: Stewart

Barrichello a Stewarttal 1997-ben

1997-ben Barrichello az újonnan alakuló Stewart csapathoz szerződött, melynek alapítója, tulajdonosa és névadója a háromszoros világbajnok, Jackie Stewart volt. Barrichello remek kapcsolatot alakított ki a skót csapatvezetővel – szinte apa-fiú viszony volt az övék.

1997-ben a brazil versenyző a világbajnokság 13. helyén végzett 6 ponttal, 1998-ban pedig a 12. helyen 4 ponttal. 1999-ben a Stewart jelentősen feljavult és Barrichello azonnal megcsillantotta tudását: szerzett egy pole pozíciót Magny-Cours-ban, háromszor végzett dobogón és többször vezette a versenyt. Csapattársánál, Johnny Herbertnél a szezon legnagyobb részében jobb teljesítményt nyújtott, így a sors furcsa fintoraként értékelhető, hogy a kaotikus Európai Nagydíjat Herbert nyerte meg, míg Barrichello „csak” harmadik lett. A szezon végén Barrichello 21 ponttal a 7. helyen végzett, teljesítményével pedig ismét magára irányította a Ferrari figyelmét.

2000-05: Ferrari 

2000 

2003-ban a Ferrarival

Barrichello ezúttal elfogadta a legendás olasz csapat ajánlatát, így az akkor még kétszeres világbajnok Michael Schumacher csapattársa lett. Barrichello rögtön első Ferrarival futott versenyén – a 2000-es Ausztrál Nagydíjon – a második helyen végzett Schumacher mögött és a szezon során még további nyolc alkalommal állhatott fel a dobogóra.

Kilenc dobogós helyezéséből négy volt harmadik hely, négy második és egy alkalommal, esős versenyben – Hockenheimben – nyerni is tudott. Az időmérő edzésen a brazil versenyző csak a 18. helyet szerezte meg, mivel elromlott az autója és a csapattársára beállított tartalékautóval csak nehezen bírt. A verseny azonban szerencsésen alakult számára: Schumacher kiesett, a Ferrari legnagyobb riválisának számító McLaren-Mercedes versenyzői, Mika Häkkinen és David Coulthard pedig egy rossz – vagy inkább bátortalan – döntés áldozatai lettek. A futam végén elkezdett esni az eső és a két McLaren-versenyző kiment intermediate gumikért a boxba. Barrichello azonban vállalta a kockázatot, hogy továbbra is száraz gumikon marad kint a vizes pályán, és ez a merészség meghozta számára pályafutása várva-várt első Formula–1-es futamgyőzelmét. Emlékezetes pillanat volt, amikor a futam után Barrichello a dobogón állva egy brazil zászlót szorongatva zokogott örömében. Az 1993-as, Senna győzelmével zárult Ausztrál Nagydíj óta nem nyert brazil versnyző futamot a Formula–1-ben.

A szezon végén Barrichello 62 ponttal a világbajnokság negyedik helyén végzett és csapattársával, Schumacherrel – aki megnyerte az egyéni világbajnokságot – együtt a konstruktőri világbajnoki címet is megszerezték a Ferrarinak.

2001

2001-ben Schumacher ismét diadalmaskodott a világbajnokságban, ám Barrichellónak ezúttal nem sikerült futamot nyernie. Dobogóra azonban tíz alkalommal állhatott fel – ebből ötször-ötször a második, illetve harmadik helyre. A világbajnokságban 56 ponttal a harmadik lett Schumacher és Coulthard mögött. A Ferrari ismét világbajnok lett a konstruktőrök között.

2002 

Rubens Barrichello 2002-ben

2002-ben a Ferrari dominált és Schumacher fölényesen – 144 pontot gyűjtve – nyerte meg a világbajnokságot. Barrichello második lett, de „csak” 77 ponttal. A brazil versenyző négy alkalommal nyert: az Európai Nagydíjon, a Magyar Nagydíjon, az Olasz Nagydíjon és az Egyesült Államok Nagydíján. Utóbbi futamon Schumacher átengedte neki a győzelmet – feltehetőleg törlesztésként azért, mert Barrichello a szezon hatodik futamán, az Osztrák Nagydíj az utolsó körben csapatutasításra maga elé engedte a németet. Az eset nagy felháborodást váltott ki és következményeként 2003-tól betiltották a direkt csapatutasítás alkalmazását a Formula–1-ben. Más kérdés, hogy a csapatok számára továbbra is kínálkoznak lehetőségek arra, hogy – bizonyíthatatlanul – beavatkozzanak a két versenyzőjük közötti versenybe.

2003 [szerkesztés]

2003-ban visszaesett a Ferrari, Schumacher azonban ismét megnyerte az egyéni világbajnoki címet, a Ferrari pedig a csapatvilágbajnoki címet – de csak két ponttal Kimi Räikkönen (McLaren-Mercedes) előtt. Barrichello két versenyt nyert (Silverstone, Suzuka) és 65 ponttal a bajnokság negyedik helyén végzett.

2004 

2004-ben újabb domináns Ferrari-év következett, ám míg Schumacher 13 futamot nyert, addig Barrichello „csak” kettőt (Monza, Sanghaj). A világbajnoki pontversenyben a brazil 114 pontot gyűjtött és második lett Schumacher mögött. Ez természetesen a Ferrarinak is újabb konstruktőr-világbajnoki címet jelentett.

2005 

2005-ben a Ferrari versenyképessége – feltehetőleg az új szabályok miatt, amelyek egy szett gumi használatát engedélyezték egy versenyre – hatalmasat zuhant. Az előző évi dominanciából semmi sem maradt, versenyt is csak egyet tudtak nyerni: Schumacher révén azt az indianapolisi futamot, amelyen a Michelin gumijait használó csapatok nem álltak rajthoz, mivel abroncsaik veszélyesnek bizonyultak a pályán. Barrichello 38 ponttal a világbajnokság nyolcadik helyén fejezte be a szezont – és ezzel pályafutása Ferrarinál eltöltött szakaszát.

A brazil versenyzőt egy ideje már nyomasztotta, hogy nem tud kilépni Schumacher árnyékából, az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Monacóban Schumacher – a hetedik helyért – agresszíven megelőzte őt az utolsó körben. Barrichello a médiában is hangot adott nemtetszésének, „veszélyesnek” ítélve a manővert.

Barrichello ebben az időszakban már tárgyalásokat folytatott a Hondával, akik Jenson Button mellé kerestek csapattársat 2006-ra. A brazil versenyző csapatváltását az is ösztönözte, hogy a Hondánál honfitársa és régi barátja, Gil de Ferran lett a sportigazgató. Barrichellót ugyan 2006 végéig szerződés kötötte a Ferrarihoz, ám a Ferrari hajlandó volt szankciók nélkül belemenni az idő előtti szerződésbontásba, így a versenyző 2006-tól a Hondánál folytathatta pályafutását.

2006-08: Honda

2006

Barrichello a 2006-os Kanadai Nagydíjon

Barrichello 2006-ban tehát Jenson Button oldalán a Honda versenyzője lett. A szezon elején Button jobb volt nála, mivel a Honda által megkövetelt vezetési stílus nagyban különbözött mindattól, amihez eddig Barrichello hozzászokott. Barrichello azonban a neki nem fekvő Hondával is javult és a legutóbbi futamokon már leggyakrabban Button előtt kvalifikálta magát.

2007

Barrichello a 2007-es Brit Nagydíjon

2007-ben a Honda gyári csapata drámaian visszaesett, az idény első felében még a fiókcsapatuk, a Super Aguri is jobb volt náluk. Az időmérő edzéseken nagyon ritkán jutottak be a harmadik szakaszba, a pontszerzés pedig rendre elmaradt. A Kínai Nagydíj után szóba került a menesztése, amikor is Button a gyengécske Hondával megszerezte a versenyen az ötödik helyet, ám Barrichello csak 15. lett. Az évadot végül 0 ponttal fejezte be Barrichello, így eddig ez az egyetlen teljes szezon a karrierjében, amikor nem szerzett pontot.

2008

Barrichello a Hondával a 2008-as Kanadai Nagydíjon

2008-ban a 16. szezonját kezdte meg a Formula–1-ben, amely során megdöntötte a legtöbb versenyen való indulás rekordját. Ezt 1993 óta Riccardo Patrese tartotta, 256 futammal. A szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon a 6. helyezést érte el, de utólag kizárták, mert a versenyen piros lámpánál hagyta el a boxutcát. A Maláj Nagydíjon a 13., a Bahreinin a 11. helyen ért célba. A Spanyol Nagydíj előtt az új fejlesztéseknek köszönhetően optimista volt, de csak a 11. helyről indulhatott. A versenyen az egyik boxkiállásnál megrongálódott több terelőszárny is az autóján, ami a futam feladására kényszerítette. Barrichello és a Honda csapat a Török Nagydíjon ünnepelte a 257. futamát és Patrese rekordjának a megdöntését. A versenyen a 12. helyről indulva 14.-ként ért célba, körhátrányban. Az esős Monacói Nagydíjon megszerezte első 2008-as pontjait, 6. lett. Ezzel véget ért a 2006-os Brazil Nagydíj óta tartó, 23 futamot felölelő pontszerzés nélküli sorozata. Kanadában ismét pontot szerzett, egykiállásos stratégiával a tizedik helyről a hetedikre jött föl. Rövid ideig a versenyt is vezette. A Francia Nagydíjon váltócsere miatt rajtbüntetést kapott, és csak az utolsó, 20. helyről indulhatott, ahonnan a 14.-re küzdötte fel magát. A Brit Nagydíjon a 3.-dik helyre repítette a Hondát a zuhogó esőben, a csapat jó taktikájának - amikor nagyon rákezdett az eső, kihívták extrém esőgumiért - köszönhetően. Hockenheim már nem alakult ilyen jól Barrichello és a Honda számára: a versenyző csak a 18. helyről indulhatott, és miután ütküzött az 50. körben, kiesett a versenyből. A Magyar Nagydíjon megint csak a 18. lett az időmérőn, igaz, most Sébastien Bourdais öthelyes rajtbüntetése (ő a 14. helyre kvalifikálta magát) miatt előrelépett egy helyet. Az első boxkiállásánál a csőből kifolyt és meggyulladt a benzin, el kellett oltani, ettől a kiállás nagyon elhúzódott. Így Barrichello csak a 16. lett. Valenciában már csak a 19. lett az időmérőn, és a futamon a boxból kellett rajtolnia. Végül itt is csak a 16. lett. A Belga Nagydíjat feladni kényszerült, Olaszországban 17. lett. A Szingapúri Nagydíjon ismét műszaki hiba hártáltatta, egyike volt a verseny öt kiesőjének. Az idény hátralevő három versenyén célba ért ugyan, de pontot már nem szerzett. A világbajnokságban a 14. helyen zárt, 11 ponttal.

2009 - Brawn GP 

Barrichello teszteli új autóját

2008. decemberében a Honda bejelentette, hogy kiszáll a Formula–1-ből és eladja csapatát. Hosszú várakozás után, 2009. februárjában végül a korábbi csapatfőnök, Ross Brawn vette meg a korábbi Honda csapatot és Brawn GP néven, brit színekben benevezte a 2009-es világbajnokságra. Barrichello helye is ekkor vált véglegessé, Bruno Sennával szemben. Az új szabályoknak megfelelő autó készen volt ugyan, de a versenyzők csak néhány héttel a világbajnokság rajtja előtt tesztelhették.

Az idénynyitó Ausztrál Nagydíjon a második helyről rajtolhat csapattársa, Button mellől., és a második helyen végzett, Button pedig az első helyet szerezte meg Ausztráliában. A második, Maláj nagydíjon Barichello ismét kedvező pozícióból indulhatott, de a félbeszakított versenyt végül 5. helyen zárta, csapattársa Jenson Button pedig ismét megszerezte az első helyet. A 2009-es Európa Nagydíjon 5 év után újra nyerni tudott. A Belga Nagydíjon, Spában egy gyengébb eredmény következett (7. hely), majd kiváló versenytaktikával, az 5. helyről rajtolva, egy boxkiállással a monzai Olasz Nagydíjon megszerezte 2009. évi második, pályafutása 11. futamgyőzelmét, életben tartva világbajnoki reményeit.

2010 - Egy régi álom teljesülése: Williams

Barrichello Malajziában

2010-től a Williams csapatnál versenyez, ahol egy új rekordot állít fel a Bahreini Nagydíjon: 18. idényét kezdi el a Forma-1-ben, amit még senkinek sem sikerült elérnie. Csapattársa a csapat előző évi tesztpilótája, a 2009-es GP2-bajnok Nico Hülkenberg.

Az év első futamán, Bahreinben 11. helyről rajtolva 8.-ént ért célba. Ausztráliában a 10. helyen végzett. Malaysiában a 8. rajtpoziciót szerezte meg, de sajnos a rajtnál beragatt egy probléma miatt és csak a mezőny után sikerült elindulnia, 12. fejezte be a versenyt. Spanyolországban a 9. helyen ért célba 2 pontot szerezve ezzel. Monacóban baleset miatt a 9. körben feladni kényszerült a versenyt. A következő két versenyen, Törökországban és Kanadában is csak 14. lett.

Futamgyőzelmek [szerkesztés]

Év	Nagydíj
2000	Német Nagydíj
2002	Európai Nagydíj
2002	Magyar Nagydíj
2002	Olasz Nagydíj
2002	Amerikai Nagydíj
2003	Brit Nagydíj
2003	Japán Nagydíj
2004	Olasz Nagydíj
2004	kínai Kínai Nagydíj
2009	Európai Nagydíj
2009	Olasz Nagydíj

Magánélet

Rubens Barrichello nős, felesége Silvana Giaffone. Két fiuk van: a 2001-ben született Eduardo és a 2005-ben világra jött Fernando. A család Monte-Carlóban él.

Becenevek

Barrichello gyakran használt beceneve: „Rubinho”, azaz „kicsi Rubens”.

(Forrás: Wikipédia)